Seg�ts�g

– �, a francba! A nyavalya. Hov� t�nt?

-          De m�g is mi, Bella? – k�rdezt�k.

-          A – jegy - gy�r�m. Tudj�tok.

-          Ja, igen. A gy�m�ntgy�r�. Amit Edwardt�l kapt�l. Mire is? – incselkedett Mike.

-          A francba! Mike! Most nem �rek r� h�ly�lni! Elvesztettem. Pedig mikor reggel fogat mostam biztos, hogy megvolt. Vagy nem? De este nem vettem le. Nem. Soha nem veszem le.

-          Higgadj le, Bella. Suli ut�n elmegyek hozz�tok �s seg�tek megkeresni. De ahh, milyen k�r, hogy most rossz a kocsim. Ki fog �gy elvinni?

-          �rtem. Fogtam. Tudom mire c�lozt�l, Mike. J�hetsz velem. – vetettem oda. Mindenk�ppen kell a seg�ts�ge.

-          �s vezethetek �n? �gy szeretn�m a mercidet vezetni.

-          Ne. Fesz�tsd. T�l. – �gyeltem, hogy minden sz�t tiszt�n sz�tagoljak. Az agyamat el�nt�tte a megb�n�t� k�ts�gbees�s. Edward megfojt. Az anyuk�ja gy�r�j�t vesztettem el. Nem. Rosszabb. Nem fojt meg. De m�g nem is fog haragudni. Legal�bb is sz�nlelni fogja. Venni akar egy m�sikat, csak, hogy k�nozzon! Olyan b�na vagyok!

-          Rendben. rendben. – s�hajtott Mike.

Kics�ngettek. �ljen! Ma nincs t�bb �r�m. Mehetek/mehet�nk haza. Mike lelkesen j�tt ut�nam, mint egy h�s�ges kutya. Mikor megl�tta a kocsimat lemond�an s�hajtott.

-          Rendben, Mike. Vezethetsz. Csak ne ny�gj!

-          K�szi, k�szi, k�szi. H�l�m �ld�zni fog! – nyakamba ugrott �s a szeme �gy csillogott, mint egy kis gyereknek, aki megkapja a h�n �h�tott j�t�kszert. Mibe mentem bele?!

-          Ok�, csak figyelj. Ne vezess t�l gyorsan. �s nekem annyi el�g, ha seg�tesz megkeresni a gy�r�met. Azzal kvittek is vagyunk, rendben?

-          Rendben, rendben. Indulhatunk. – szeme m�g mindig ragyogott.

-          Igen. - �s egy lend�lettel a kez�be nyomtam a kocsi kulcsot. Kinyitottam az „any�s” �l�s fel�li ajt�m, � pedig b�szk�n �s izgatottan sz�llt be vol�n m�g�. Beind�totta, �s r�taposott a g�zra. El�sz�r m�g fel sem fogtam. �ltem, behunytam a szemem �s koncentr�ltam. Pr�b�ltam visszaeml�kezni, hogy hol hagyhattam a gy�r�met. De amikor kinyitottam a szemem azt hittem sokkot kapok.

-          �r Isten! Mike! Mi a francot m�velsz? Lass�ts! – sip�tottam. A sebess�gm�r� valamivel t�bb, mint 240-et mutatott. A h�zak, �gy rep�ltek el mellett�nk, hogy szinte nem is l�ttam, csak valami elmos�d� feh�r cs�kot, z�lddel kombin�lva.

-          Mi van? Higgadj le, tudok vezetni. – k�k szemei az eny�met kerest�k.

-          Az utat n�zd! Vagy mindkett�nket ki akarsz ny�rni???

-          Nem, de hogy. Tudok vezetni.

Hogy �n ez�rt mit kapok, majd Edwardt�l. Tudom, hogy valahol most az erd�b�l figyel engem. R�ad�sul pechemre-annyira s�t�t�tett az �veg, hogy 100-ra nem l�tja Mike-ot a vezet� �l�sn�l. Azt fogja hinni �n vezetek �gy. Jaj ne. A jegygy�r�, most meg ez!

-          Lass�ts Mike Newton, most!

-          Rendben, rendben. – �s a mutat� m�r alig s�rolta a 98-at.

-          J� �gy?

-          Sokkal! Rem�lem azzal tiszt�ban vagy, hogy ezek ut�n nem vezethetsz.

Ezut�n csak sz�tlanul haladtunk, �s 5 percen bel�l Charlie h�za el�tt voltunk.

-          Nos, hol keress�k? – k�rdezte lehangoltan.

-          Tal�n meg k�ne n�zni a csap k�r�l. De mi van, ha beleesett a lefoly�ba?! – a hangom 1 okt�vval magasabban csengett.

-          Sss, Bella. Nyugi. Akkor sz�tszedj�k. �rtek hozz�. – H�t, persze Mike…

Az eg�sz h�zat �tkutattuk. Sehol. A fejemet elbor�totta a k�ts�gbees�s, �s csak arra tudtam gondolni, hogy beleesett a lefoly�ba. Az agyam ezt k�nt�lta folyamatosan: Cs�pp, cs�pp, cs�pp, cs�pp, Edward, gy�r�, v�sz, v�sz. Szappanbubor�kban l�v� �llapotomb�l mike hozott vissza.

-          Gyere Bells. Megn�zz�k a lefoly�ban.

-          Rendben. – nyeltem egy nagyot.

Mike szakszer�en le�lt a csap el�, �s el�vett valami szersz�mot amivel elkezdte, a „Mike a v�zszerel�, sz�tszedi a Swan csal�d csapj�t” hadm�veletet. M�g �gyk�d�tt l�ttam, hogy valami nagyon b�ki a cs�r�t.

-          Te, Bells. – sz�lt v�g�l

-          Igen?

-          K�zted �s a Cullen k�z�tt nagyon komoly? �gy �rtem ez egy eljegyz�si gy�r�, amit keres�nk?

-          Ink�bb �gy fogalmazn�k - egyel�re -, hogy olyan h�s�g gy�r� szer�s�g. Neki is van egy. De mi�rt is �rdekel?

-          N-nem fontos. Csak azt akartam, hogy tudd, �n itt leszek, ha � �gy d�nt, elhagy.  Csak szerettem volna, hogy tudd.

Nem is hallottam mit mond. Csak a k�zelg� v�szre tudtam koncentr�lni. Minden nagyon gyorsan t�rt�nt.

-          Mike! – sik�tottam. De m�r k�s� volt. Arcomba csapott valami hideg, ragad�s, nedves dolog.